Az Mk48 2000-res sorozat építése TTe-ben:

Az alábbi leírásban az Mk48-as dízelmozdony megalkotását mutatom be részletesen.

Először is ott kezdődik a dolog, hogy iszonyatos elszántság és akaraterő, meg persze némi ügyesség és tapasztalat kell egy ilyen projekt megalkotásához, ami nekem meg is volt. Mert több mint 10 éve modellezek, és gyerekkorom egyik kedvenc gépe a fent említett mozdony.
Szóval sok dolgot vettem számításba:

-A modellnek olyan minőségűnek kell lennije, hogy megközelítse egy gyári makett minőségét.
-A kis szériás sorozatgyártáshoz úgy kell elkészíteni, hogy később az öntőformából könnyedén kiformázható legyen.
-Továbbá a kész műgyanta önteteket a lehető legkevesebb utómunkával életre lehessen kelteni. Értem ezalatt azt, hogy a mestermintának nagyon pontosnak, részletesnek és szabályosnak kell lennie ahhoz, hogy később a műgyanta másolatai könnyen, gyorsan és tökéletesen összeállíthatóak legyenek.

Mindezek tudatában nekifogtam az építésnek.
Egy barátom jóvoltából kaptam egy igen részletes jellegrajzot, amit szkennelés után lekicsinyítettem TTe méretűre, és kinyomtattam.
Így rögtön elém tárult a mozdony kétdimenziós TT méretű rajza.
Ezt a mozdonyt korábban már megalkottam (2009-ben) kisebb nagyobb sikerrel, így már tudtam, hogy milyen hajtás kell alá, a Marklin Z-s 8861 cikkszámú Pacific dízel gép az alap. Persze más hajtások is megfelelnek, csak a tengely és csaptávolság stimmeljen.

Az alváz (főkeret) szemrevételezése után, felrajzoltam azt egy 0,5mm vastag polisztirol lapra, pengével óvatosan kivágtam, és ráhelyeztem a hajtásalapra. folytattam a kotrókkal, amik felragasztását követően két merevítőt is kapott az alváz. Máris magam előtt láttam a főkeretet, részletes kidolgozását csak a kaszni megalkotása után folytattam.

A fülkét vettem célba következőnek, amit szintén egy 0,5mm-es sztirol lapra kezdtem rajzolni. Azért esett a 0,5-re a választásom, mert így az ablakoknál nem lesz túlságosan nagy az anyagvastagság, és élethű marad a modell. Ezt a vékonyságot még a műgyanta is simán elbírja.
Mielőtt kivágtam volna a fülke oldalait, az ablakokat kellett létrehozni. Minden ablak négy sarkába fúrtam egy 1mm átmérőjű lyukat. Az ablakok széle mentén pengével kivágtam a közbenső részt, és tűreszelővel a végleges formára reszeltem az ablakokat.
Figyeltem arra, hogy a fülke homlokzati ablakai íves szélűek, így ott meghagytam a fúró által létrehozott ívet, az oldalsó ablakokat pedig szögletesre alakítottam.
Ezután a fülkét összeragasztottam Revell modellragasztóval, és rögtön fel is próbáltam az alvázra, hogy minden stimmel-e a jellegrajzhoz képest.

Következő lépés a motorterek megformálása 1mm vastag sztirolból. Itt nagyon ügyeltem arra, hogy a motortér ajtók különösen egyformák és szabályosak legyenek, mert az előző modellnek ez sajnos nagyon gyenge pontja volt.
Először az ajtók rácsozatát az anyagba bele karcolással oldottam meg, de később kitaláltam egy új megoldást mert nem igazán nyerte el a tetszésem a végeredmény. Ugyanis annak egy kissé ki kell emelkednie a síkból, de erről majd később.

Tehát lassan kezdett alakot ölteni az egész mozdony, és végre összeállíthattam, hogy szemügyre vegyem. Persze itt még csiszolatlan a kicsike, egy 600-as vízpapír sokat segített az illesztések eltüntetésében. Meg némi kétkomponensű gittet is kapott főleg a fülke tető, a két szélénél.

Most már még inkább kirajzolódott a kis gép formája, következhet az aprólékos kidolgozás.
A fülke és a motorterek nem lettek összeragasztva egyelőre, mert sokkal jobban alakíthatóak külön-külön.

Szóval akkor a motortér ajtók…
Maga az ajtók körvonala maradt a jól bevált rajzszöggel való belekarcolás vonalzó mentén (fülke ajtó ugyanígy), de a rácsozatnál egy olyan megoldást találtam ki, hogy kerestem egy műanyag felületet, ami recés mintázatú (jelen esetben ez egy játék munkagép hűtő rácsa volt), és arra szilikon formagumit öntöttem.
Így kaptam egy másolatot róla, és miután a szilikon megkötött, műgyantát öntöttem bele, és lefedtem egy polikarbonát lappal. Száradást kövezően a végeredmény egy 0,2mm vékony bordázott felület lett.

Ezt a vékony hártyát már csak méretre kellett vágni, és maszkoló szalag sablonok segítségével a motortér ajtókra felragasztani. A sablonokra azért volt szükség, mert a műgyantát csak pillanat ragasztóval lehet rögzíteni, és ugye egy másodpercem van arra, hogy a megfelelő helyre és pozícióba kerüljön az alkatrész.
Hosszadalmas munka után a végeredmény már megfelelő lett számomra, mindegyik szép egyenes, kissé kiáll a síkból és teljesen egyformák. A fülke homlokzati részén a kürtök mellett lévő rács ugyanezzel az eljárással készült.

Az ajtó zsanérok kicsi, mindössze 0,7mm magas és 0,3mm vékony rézdrótból vannak, amik úgy kerültek a helyükre, hogy miután méretre vágtam őket egy hosszú drótszálat vettem a kezembe, és annak hegyét pillanat ragasztóba mártva hozzá érintettem a kis zsanérhoz. Csak így tudtam megfogni és a helyére illeszteni szintén ragasztóba mártva a zsanért. Miután mind a 34 ajtózsanér a helyére került, az ajtókilincsek is helyet kaptak, szintén drótból enyhén meghajlítva.
A kapaszkodók is drótból készültek (0,5mm), mindkét végük ívesre hajlítása után a helyükre ragasztva. A fülke eső csatornái az ablakok felett nagyon vékony sztirol szálakból vannak.

A lámpa…
Úgy vélem, hogy az Mk48 egyik legkényesebb része. Mert ha ez nem sikerül megfelelő alakzatúra, akkor az elronthatja az egész modell összképét.
Vágtam egy kocka alakú 1mm vastag sztirol lemezt. A négy sarkát levágtam az adott méretre, és így kaptam négy kis háromszög alakot.
Ezeket modellragasztóval felraktam a motorterekre, nagyon pontosan oda, ahova kell. A jellegrajz nem sok segítséget adott ebben, ugyanis szerintem azon nem jók a lámpák elhelyezései, sem a méretei. Tehát fényképek alapján dolgoztam, és miután helyükön lettek a lámpák, csak ezt követően csiszoltam ívesre a motortér homlok részét.
A lámpatest hátsó íves „buborék” alakját gittből formáztam meg, a lencse kör gyűrűjét pedig magam esztergáltam egy műanyag hengerből, aminek belső átmérője 1mm. Persze a végleges formát aprólékos csiszolgatás után nyerte el.

A motortér homlokzati hűtőrácsa megint egy külön fejezet...
Annak kerete 0,5mm-res sztirol csíkok összeillesztésével jött létre, és az azon lévő kis pöckök, amik a valóságban, ha jól tudom a takaró ponyvát rögzítik, nagyon apró műanyag kockákból vannak, amiket SMD csipesszel helyeztem el, modellragasztó kíséretében. Nem volt könnyű…
Magát a rácsot egy nagyon finom szövésű rézhálóból készítettem, de nem akárhogy. Ugyanis, ha méretre vágtam ezt az apró szövésű rézhálót, akkor annak széle szétfoszlott... vagyis nem lesz tökéletes a széle. Itt kerül megint előtérbe a műgyanta. Szilikon gumival másolatot készítettem a rézhálóról, amit később műgyantából kiöntöttem, és az így kapott gyanta alkatrészt már nyugodtan szabhattam úgy ahogy csak akartam, ugyanis nem foszlott szét. Végül felkerült a modellre ez is.

Lassan de biztosan elkészült a mozdony kaszni, amit végre összeragasztottam, és helyet kaphatott a kémény is, ami egy sztirol tömbből került kialakításra, a végén egy kis karikagyűrűvel, szintén esztergálva.
Folytattam a munkát az alváz kidolgozásával, lépcsők, légtartályok, tárcsatartók, kapcsolók stb.

A tartályokat egy Tillig és egy Roco vagonról másoltam némi átalakítással, a kapcsolók tövénél látható 6 csavaros rögzítő felületre külön figyelmet fordítottam.
A főkeret négy sarkán található fellépők alsó részét szándékosan nem ragasztottam a helyére, ugyanis később az öntés során nem lehetne kiformázni az alvázat, ha ez ott lenne. A fülke felszálló lépcsőjét ugyanebből a célból el kellett tömíteni hátulról.

Fontos szempont volt számomra (ami a korábbi modellen nem sikerült), az alváz csúszásgátló felülete. Ez is olyan része a mozdonynak, ami nélkül nem lenne teljes a modell. Egy kedves barátom rézmaratással megalkotta ezt a mintázatot egy 5x10 cm-es réz lemezre, amiről készült egy szilikon gumi negatív forma. Később mikor már az alváz szilikon szerszámja is kész lett, az öntés során ezzel a réz lemezről készült negatív formával lett befedve, és így kapta meg a csúszásmentes mintát.

A forgóváz maszkok megalkotása szintén nagy kihívás volt, itt a régi modellem maszkjait alakítottam át. Egy N-es vagon forgózsámolyát is felhasználtam, arról vettem a csapágyházakat, és a rugós tagokat. Egy maszkot készítettem (vért izzadva és szemet nem kímélve), a többi annak másolata, így lesz négy egyforma. Később ezeket csak fel kell ragasztani az eredeti Z-s forgózsámolyokra, egy sablon segítségével.

Miután végre készen lettek a mesterminták, jöhet a szilikonszerszám készítés. Ez egy elég bonyolult és hosszas folyamat, kell hozzá vákuumkamra is (saját gyártás), és némi tapasztalat.
Ez úgy néz ki nagy vonalakban, hogy a mesterdarabot lerögzítem egy síkfelületre és körbe veszem műanyag fallal, egy keretet alkotva, hogy a gumi ugye ne folyjon szét. Miután ellepi a gumi a kasznit, beteszem a vákuum gépbe, hogy légtelenítsem, különben zárványos lesz a szilikonszerszám.
A kaszni kétrészes (külső, belső mag), a főkeret és az egyéb alkatrészek egyrészes gumiból állnak. A kaszni belső magjára légző csatornákat kell fúrni fúróval, hogy a felesleges gyanta és légbuborék távozhasson, ha mindezzel megvagyok jöhet a sorozatgyártás.

A kész öntvényeket némi sorjázás után el is lehet kezdeni összeszerelni. A főkereten ekkor kerülnek a helyükre az oldalsó fellépők lépcsőfokai, továbbá a hozzá tartozó kapaszkodók, a kuplungok a légfékek, és a rendszámtábla tartója.

A kasznin csak a lámpákat kell világítóssá tenni, ami úgy zajlik, hogy kifúrom oldalról és szemből a lámpatestet és belerakok egy vékony damil darabot fényvezetőnek. Oldalról pedig egy hajszál vékony drótra felforrasztott SMD LED-et. Ha kész, az oldal furatot kitömítem gittel és simára csiszolom.
A fényszóró egész egyszerűen csak egy SMD LED a megfelelő helyre ragasztva. Következhet az SMD világítási panel gyártása, ami egy 10x11mm-es fotómaratott nyáklemez. A gondosan megtervezett alkatrészek ráforrasztása után be is lehet kötni a mozdonykaszni belsejében, és egy összekötő vezetékkel már kapcsolódik is a hajtáshoz. Ez megint csak egy hosszadalmas és bonyolult művelet…

Kész a modell, egy próbakört követően jöhet is a festés.
Egy airbrush rendszerrel történik a művelet, modellfestékek kíséretében, némi maszkoló szalag hozzájárulásával. Az apró részletek ecsettel kapnak színt, a vizesmatricák felhelyezése után selyemfényű lakk bevonat borítja a modellt.

A lakkozás száradása után ablaküvegek beragasztása következik, végül a fülke belseje kap egy vezetőállás imitációt is.
Nagyjából így épül fel egy modell megalkotása, kézi módszerekkel, 3D nyomtatás és CNC marógép nélkül.

Köszönöm, hogy végig olvastad, ha bármi kérdésed lenne, tedd fel nyugodtan! Szívesen válaszolok! 😊

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés